| 1932. december 17-én született Gyergyószárhegyen.
1952-ben gimnazistaként az erőszakos kollektivizálás ellen plakátot írt és ragasztott ki szülőfalujában, amit Fekete Kéz néven szignált.
1957-ben a kolozsvári Katonai Törvényszék húsz év kényszermunkára ítélte hazaárulásért. 1958-ban a szamosújvári börtönlázadás hírhedt megtorlásakor a kínzások csaknem elpusztították. Később hónapokat töltött börtönkórházakban élet-halál között.
1961-ben a plakát, illetve a gyergyói Fekete Kéz nevű „szervezet erkölcsi felelőssége” miatt büntetését a Katonai Törvényszék 22 évvel súlyosbította. Összesített büntetése 49 év nehézbörtön. (Két tucatnyi fiatalt vádol-
tak ekkor a Fekete Kéz csoport résztvevőjeként államellenes cselekedettel. Valamennyiüket elítélték, köztük a bátyját is.)
1964-ben általános amnesztiával szabadult a börtönből.
Egyetemi tanulmányait nem tudta befejezni, 1971-ig Balánbányán dolgozott geológus technikusként.
1971-ben államvizsgázott, ezután geológus mérnök volt Balánbányán.
1988-ban a rendszeres házkutatások és zaklatások miatt az USA bukaresti nagykövetségén politikai menedékjogot kért és kapott, amikor is a követség, valamint az amerikai katolikus Caritas segítségével az Amerikai Egyesült Államokba költözött családjával.
1996-ban angol nyelven az Egyesült Államokban megjelent Áldozat. 1956 című pályadíjnyertes visszaemlékezése.
2005-ben hazatért és Csíkszeredában telepedett le. Alapító tagja a Márton Áron Katolikus Férfiszövetségnek; és ez évtől elnöke a Volt Politikai Foglyok Hargita Megyei Szövetségének.
2011-ben az 56-os Vitézi Lovagrend tagjává avatták.
2012-ben az 56-os Nemzetőrség tagjává választották. |
