| Költő, szerkesztő, műfordító.
Az Erdélyi Helikon, majd a pesti Protestáns Szemle szerkesztője. Első kötete, a Falusi elégia (1921) már nem Jékely családi nevén jelent meg. Impresszionista látásmód, az erdélyi táj (a menedékhely) bemutatása jellemzi költeményeit, versépítkezésében klasszikus hagyományokat mutatva. Két verses drámájának – Idahegyi pásztorok (1929); Oidipus Korinthosban (1957) – antik témájában panteisztikus békevágyát, humanizmusát fejezi ki. A transzszilván gondolat megszólaltatója (Tetőn). Az egyik legsikeresebb műfordító. Legismertebb fordításai Puskin Anyeginjének és Janus Pannonius Búcsú Váradtól című versének tolmácsolása.
Kötetei
Falusi elégia, versek, 1921
Esti párbeszéd, versek, 1923
Rasmussen hajóján, versek, 1926
Vers vagy te is, versek, 1926
Idahegyi pásztorok, verses dráma, 1929
Rönk a Tiszán, versek, 1934
Úti jegyzetek. Egy pedagógiai vándorlás megfigyelései, úti beszámoló, 1934
A láthatatlan írás, versek, 1939
Az aranyszarvas, műfordítások, 1964
Fecskék, őzek, farkasok, történetek, 1965
Jelentés a völgyből, versek, 1965
Akarsz-e fényt? Versek; A bíboros. Dráma, 1969 |
