| Fülöp Sándor egyidős az erdélyi magyarság kálváriájával, ugyanis 1920. augusztus 17-én született Kolozsváron, valamivel több, mint két hónappal az első világháborút lezáró trianoni békeszerződés aláírása után. Apja, Fülöp György kereskedő volt, a család egy kis boltot is működtetet a kincses városban. Édesanyját Ürmösi Erzsébetnek hívták. Fülöp Sándor elemi- és középiskolai tanulmányait magyar nyelven végezte Kolozsvárott, az első gimnáziumi osztályt a Római Katolikus (Piarista) Főgimnáziumban, a másodikat, harmadikat és negyediket pedig Gyulafehérváron, a Gróf Majláth Gusztáv Károly Líceumban. A negyedik gimnáziumi osztály elvégzése után katolikus pap nagybátyja javaslatára Marosvásárhelyen a Római Katolikus Tanítóképzőbe felvételizett 1937 őszén. A tanítóképző utolsó évét viszont már nem ott, hanem Kolozsvárott, az Eperjes utcában végezte el, mivel az 1940-es, második bécsi döntés után megnyílt a helyi Magyar Állami Líceum és Tanítóképző Intézet. A tanítói képesítést az 1941. júniusi sikeres vizsga nyomán szerezte meg, de csak rövid ideig tanítóskodott, mert 1942. október 4-én be kellett vonulnia első tényleges katonai szolgálatára. A tartalékos tiszti tanfolyam első félévét 1943-ban végezte el Gyimesfelsőlokon. A tartalékos tiszti tanfolyam második félévét, a hadapródiskolát a kárpátaljai Rahó városában végezte el 1944 áprilisának első napjaiban a keleti frontra mozgósították. Arcvonalszolgálatot a kolomeai térségben teljesített. 1944. szeptember 17-én harc hadifogságba esett, ami négy even át tartott. Ezalatt kitartóan tanulta az orosz nyelvet. Itthon aztán hasznosíthatta is orosz nyelvtudását, hiszen egy gyorstalpaló nyelvtanári képzés elvégzése után orosztanárként helyezkedett el, közben felvételt nyert a nyelvtanárképző főiskola levelezői tagozatára. Kolozsvárott a magyar tannyelvű középiskolák felső tagozatán tanított, közben dolgozott lektorként is a Bolyai Egyetem nyelvtudományi karának orosz tanszékén. Két tanévet oktatott az egyetemen, majd különböző középiskolákba került. 1956-ban letartóztatták és hat év javítóbörtönre ítélték. Megjárta a marosvásárhelyi és a szamosújvári börtönt, a Duna-delta kényszermunka-táborait, és csak teljes büntetése letöltése után, 1962 őszén szabadult. A történtek után azonban csak fizikai munkát vállalhatott, oktatóit nem, ezért – nem véletlenül – tartja elítélését életfogytiglaninak. |
