Utolér, szembejön

Borsodi L. László

Illusztrátor: Ráduly Margit
Illusztrácio: 7
Műfaj: Vers
Megjelent: 2016-11-01
ISBN: 978-973-665-410-7
ETO: 821.511.141-1
Forma: 115 x 120
Terjedelem: 80 oldal
Kivitelezés: cérnafűzött keménytáblás

Ár: 18.00 lej
Borsodi L. László Utolér, szembejön című prózavers-kötete szerves folytatása a Feljegyzések a földről és Parton című köteteknek. E harmadik kötetben a nyelvi és a létértelmező dimenzió elválaszthatatlanságának a tudatában, de már a nyelv által létrejövő törések réseiben megvillanó transzcendens, kegyelmi pillanat (vagy csak – nevezzük így – a valami) felvillanásának illúziója nélkül élő beszélő értelmez, s mert értelmez, hát él, vagy csupán tengődik-tévelyeg. A 7 ciklusba rendeződő (Összeér, utolsó; A parti sáv; Idegen vidék; A tegnapi város; A tagadás tornya; Az angyal kihátrál; Szembejön, utolér) 49 vers mintegy mélyíti és általánosítja, létfilozófiai összefüggésekbe helyezi az előző kötetekben felvetett kérdéseket, és ennek megfelelően a tervezett könyv szövegeiben inkább a fogalmiság és a retorikai sodrás, kevésbé a képszerűség lesz a meghatározó. A kötetet keretező két ciklus címét (Összeér, utolsó; Szembejön, utolér) a kötet címében (Utolér, szembejön) összekapcsoló-asszociáló költői játék is azt mutatja, hogy a korábbi, névszókból álló kötetcímek statikusságát felváltja ugyan az ige által létrehozott dinamizmus, de ez a mozgás önkörébe tér vissza. A magára maradt, létbe zárt ember a vég közelében toporog (ezért a látomásos jelleg), de kudarcai és csalódottsága birtokában már nem fél, mert tudja, az emlékezés vigasztalan kaland, nem menedék, nem hoz vissza és nem tesz jóvá semmit, akárcsak egy lehetséges, az isteni vagy a humán tartományokból feltűnő másiknak a megjelenése, hiszen a jövőbeli lehetőségeket a múlt és jelen veszteségtudata eleve bukásra predestinálja, vagy esélyt sem ad a megmutatkozásának. Ez a kötet a léttel való számvetés mellett a korábbi két kötetben kiérlelt teremtett világokat egységbe foglaló, a kötettriptichonban így létrejövő költői világ szándékolt egységének belső ívét lezáró, egyben a megteremtett, belakott, megélt és alkotói szempontból bevégzettnek tekintett költői nyelvet, világot is mérlegre tevő mű.
Írja meg Ön is a véleményét!



© 2004 - Pallas-Akadémia Könyvkiadó