Hiszek az észben. Hiszem, hogy a versnek racionális szférája is van. A modern vers bonyolult, mert bonyolult dolgokat akar tisztázni. A mai költészet homálya a világosságigény, a galaktikától a héliumatom irányába szűkül, gondolatmenet és indulatmenet társaságában.
Az elménk és minden érzelmünk visszhangzik a szavakon. Kifejezni korunkat, ezt akarjuk. A homállyal megküzdő önismeret égető a kor és a költő számára. A képszerűség a magyar költészet tulajdonsága. Lehet képeink túlzsúfoltak, az elvontságnak teste van és pesszimisták vagyunk, mint a narancs, melyben a keserű ízt keltő anyag erősíti az édességhatást. A szóra szűkített figyelem kibővül és az új század létkérdéseire utal.
A cél a bensőbb, rejtettebb, az eddig névtelen és kimondatlan költői látomás rögzítése.
A nyelv lázadása önmaga ellen, mint költői forradalom, örök aktualitás jelentkezik.
Az almafa ártatlan, de gyümölcse már Newton almája.
(Lipcsei Márta) |