Hans Carrosa naplója lenyűgöző. Nem egyszerű harctéri tudósítás, hanem egy mélyen érző, humanista katonaorvos kötelességteljesítése közepette megfogalmazott gondolataiból a harcmezők futóárkaiban, fedezékeiben, óvóhelyein megszületett feljegyzések. Nem egyoldalú ábrázolások. A szerző bosnyák, bolgár, cserkesz, lengyel, magyar, német, osztrák, ukrán, román, zsidó katonákkal is találkozva, első kézből ismeri és ismerteti a háború borzalmait, szörnyűségeit, testi-lelki gyötrelmeit, a győzelem vagy a vereség mély emberi érzéseit. A napló feljegyzéseit a helyszínen, a harctéren vetette papírra. A feljegyzésekből sugárzó humánum teszi időszerűvé e mű kiadását magyar nyelven is, ugyanakkor érdekes adatokkal szolgál közelmúltunk megismeréséhez. kötelékében Hans Carrosa német katonaorvos is katonai szolgálatot teljesített. Zászlóalját 1916. október 9-én indították útnak Franciaországból, a Somme mellől. Vonattal érkeztek Parajdig, ahonnan gyalogmenetben Székelyudvarhelyen, Csíkszeredán és Csíkkozmáson át érkeztek az Ojtozi-szoros térségébe. Innen november végén átvezényelték Gyimes vidékére, majd a Szulca-völgyébe. Carrosa ebben az időszakban vezette naplóját, utolsó bejegyzésének keltezése 1916. december 15. |