|
A Délibábos ég alatt Szőcs Istvánnak az irodalmi sajtóban megjelent jegyzeteiből, kritikáiból, tanulmányaiból, eszmefuttatásaiból válogatott írásokat tartalmaz. Ezeket az írásokat olvasmányosság, páratlan tudás, lenyűgöző stílus és a szellemtörténeti adalékok gazdagsága jellemzik. Szőcs Istvánt – mint Barabás István bukaresti újságíró megállapította – kevesen szeretik, de mindenki olvassa. „Kevesen veszik tőle jó néven, hogy amit gondol, azt szépítés nélkül ki is mondja, például a királyról, hogy meztelen. Ledönt bálványokat, felrúg tantételeket, kipellengérez konjunktúrazseniket. Olvassuk, mert szellemes, mert minden írásban érezhető a pamflet sistergése. Indulatokat kavar az elméleteivel (történelem, nyelvészet, építészet balett, a gabonakereskedelem hatása a művészetre stb.), irodalomtörténeti portyáival. Petőfiről, sőt rokonairól, szerelmeiről, barátairól, szomszédjairól, ellenségeiről tudósok már mindent elmondtak, de ha Szőcs Istvántól cikket kérünk róla, biztosan meglep egy alaszkai akadémikus véleményével, miszerint A puszta télen így meg úgy, majd bebizonyítja, hogy a legfrissebb budapesti kiadványnak miért nincs igaza A farkasok dala elemzésében, mivel e vers voltaképpen mezopotámiai hősi énekek tigrismotívumait idézi” – írja Barabás.
Szőcs István művelődéstörténeti tanulmányai annyira olvasmányosak, hogy még az sem bírja abbahagyni az olvasásukat, akit különösebben nem izgatnak a művelődéstörténeti és nyelvészeti kérdések, a történelmi okfejtések.
A Pallas-Akadémia Könyvkiadó 85. születésnapján köszöntötte a szerzőt a kötet megjelentetésével.
|
