|
Áprily lírája heves és tartós fájdalom tüzében született, elégikus hangját nem pusztán az ifjúság hagyományos veszendőség érzése okozta. Több volt ez, mint fiatalos érzékenység és komorabb, mint a századfordulón divatos világfájdalom, a csüggeteg panaszokban egy világát kereső, de nem találó költő vallott vívódásairól. Valamiképpen eleve melankolikus alkatú volt, még a tavaszi színeket is borongós elégiává oldotta, ifjúkorának illúziókat romboló élménye: a világháború pedig igazán csak erősítette lelki alkatának sötét színeit. „Idegzetünk finom húrjain nagybőgő vonóval játszott a történelem” – emlékezett fiatalkorára egy nem sokkal halála előtt (1966-ban) adott nyilatkozatában. Nem csak a világháború, amely megtizedelte a költő nemzedékét, hanem Erdély sorsának történelmi fordulata is, amely az ő életét is felforgatta.
Pomogáts Béla |
