Sajtóvisszhang:
Karácsonyi Zsolt és a termékeny 2010-es év
Egy év, három könyv, egy műfordítás és egy megvédett doktori disszertáció – így zárta a 2010-es évet és így kezdte 2011-et Karácsonyi Zsolt, a kolozsvári Helikon főszerkesztő-helyettese, műfordító és egyetemi oktató. A termékeny esztendőről Kovács Flóra beszélgetett a szerzővel a szegedi Móra Ferenc Kollégiumban január 13-án, az estet Fried István irodalomtörténész vezette fel.
Fried István (irodalomtörténész, a Szegedi Tudományegyetem professzor emeritusa) nemcsak Karácsonyi Zsolt munkásságát mutatta be pár mondatban, hanem el is helyezte őt a kortárs irodalomtörténetben és az erdélyi magyar irodalom palettáján. Elmondása szerint Karácsonyi olyan nemzedék képviselője, amely a más nyelvekre és kultúrára is nyitott, ráadásul igen sokféle tevékenységet végez. A professzor pár szóval méltatta a megjelent három kötetet, ezt követően Kovács Flóra, a SZTE oktatója beszélgetett a szerzővel.
Elsőként A tér játékai – A virtuális tér és a történelmi idő viszonyának módosulásai Páskándi Géza és Marin Sorescu drámáiban című tanulmánykötetről (Korunk–Komp-Press Kiadó, Kolozsvár), mely az októberben megvédett disszertáció rövidebb változata. Az éppen január 13-án doktorrá avatott Karácsonyi Zsolt elmondta, korábban sokkal nagyobb korpuszt szándékozott megvizsgálni, de a mérhetetlen mennyiségű anyagot több évtized alatt sem tudta volna feldolgozni. Így a témát leszűkítette Páskándi Géza és Marin Sorescu drámáinak elemzésére azzal a nem titkolt céllal, hogy rámutasson a két szerző fontosságára. Mindketten mindhárom műnemben értékes hagyatékkal rendelkeznek, és a velük folytatott munka során, természetesen, hatottak a szintén sokoldalú irodalmi tevékenységet folytató Karácsonyi Zsoltra.
Ahogy Kovács Flóra rámutatott, többek között ilyen hatás lehet a hagyományon és mitológiai történeteken való változtatás, amely Sorescunál is megfigyelhető. Karácsonyi részben az Ússz, Faust, ússz! (vers, Pallas–Akadémiai Kiadó, Csíkszereda) kapcsán beszélt arról, hogy e tekintetben csizmadiaként látja magát, aki a megfelelő eszközök tárházából mindig a legalkalmasabbnak látszót választja ki. Így döntenie kellett a Faust–Faustus változatok között, az előbbi iránti elköteleződést egy Marlowe-mottóval kompenzálta. Annak ellenére, hogy a mitológiát abszolút újraírhatónak gondolja el, mint mondta, az Odüsszeiához vagy az Isteni színjátékhoz nem merne hozzányúlni.
Bár Karácsonyi nem tudna mesteréül egy személyt vagy hagyományt megnevezni, ismereteinek formálásában – elérhető folyóiratok hiányában – kiemelkedő szerepe volt a Kossuth Rádió irodalmi műsorainak, hiszen ezek révén megismerte a kortárs szerzőket és verseiket, akiket/amelyeket akkoriban még csak elvétve ismertek – és akik mára elismert szereplői a magyar irodalmi életnek. Megmosolyogtató első publikációjának története: egy diákújságíró táborban találkozott Kelemen Hunorral (romániai magyar költő, író, újságíró, politikus, 1989-ben a Jelenlét folyóirat társalapító főszerkesztő-helyettese), akinek megmutatta költeményeit. Karácsonyi csak 1996-ban szembesült azzal, hogy két évvel korábban azok meg is jelentek a Helikon hasábjain.
A tér játékaival kapcsolatban merült fel a kérdés Kovács Flórában, vajon Karácsonyi szépírói munkásságában és kutatói életében folyton visszatérő tér-motívum a szabadság kérdéskörébe tartozik-e. Karácsonyi némi iróniával válaszolta, előfordul, hogy egy szerzőnek életrajza is van – és Maros-parti gyerekként tizennégy éves korig legalább egyszer „kötelező” átúszni a folyót. A szabadság kérdése ebben manifesztálódik, a tér irányt ad a szövegeknek, amely könnyebbé teszik azok konstruálását.
Verseinek „súlyosbodásával” kapcsolatban úgy fogalmazott, másként ülepednek le a dolgok, másképp veszi már őket. Ennek ellenére kedvére való szerepeket játszatni. Mindehhez szükséges a humor – a „legegészségesebb tisztítóanyag”, az „egyik legemberibb létmód”, mely esélyt ad a jó-ságra (sic!).
Az est végén – amelyet meg-megszakítottak a felolvasások, az említett kettő mellett az Igazi nyár (versek, Erdélyi Híradó–Ráció–Irodalmi Jelen, Kolozsvár–Budapest–Arad) kötetből is – Karácsonyi elmondta, újra Filip Florian-könyvet fordított (A király napjai, Magvető, 2009.), amikor megfogadta, többet nem végez ilyen tevékenységet. Barátja kinevette érte és elmondta, nem hinné, hogy még abban az évben ne állna neki újabbnak. Igaza lett, 2010-ben meg is jelent E. M. Cioran Könnyek és szentek (Qadmon, Budapest) című könyve Karácsonyi fordításában. Azóta, talán nem meglepő, már nekilátott egy újabbnak.
Szekeres Nikoletta
Irodalmi Jelen, 2011, január 18.
Karácsonyi Zsolt először a nagyváradi Ady Endre Sajtókollégium, majd a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Színházi Tanszékének teatralógia, utóbb a SZTE doktori iskolájának hallgatója. Mindeközben a Nyugati Jelen napilap kultúra rovatának szerkesztője (1995–1998), majd a Krónika munkatársa (1999). 2003-ban a Brettner György Irodalmi Kör elnöki teendőit látta el; 2004 májusa óta a Helikon irodalmi lapnak előbb szerkesztője, jelenleg főszerkesztő-helyettese. 2005-ben az Erdélyi Magyar Írók Ligájának alelnöke, az év februárjától a Kriterion Könyvkiadó kolozsvári fiókszerkesztőségének külső munkatársa. 2001–2008 között az Irodalmi Jelen film- és színházkritikai oldalait szerkesztette, 2006 szeptembere óta a Román Televízió Pulzus című magyar kulturális műsorának színikritikusa. 2008 októberétől a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Média Tanszékén óraadó tanár.
Markó Béla és Karácsonyi Zsolt kötetét mutatták be Kolozsváron
Az értelmiségi embernek kötelessége, hogy beleszóljon a közéletbe, és a cselekvés mellett a reflexióra is szükség van – jelentette ki Markó Béla leköszönő RMDSZ-elnök, az Erdélyi macska, a Kié itt a tér?, valamint Ússz, Faust, ússz! című, a Pallas – Akadémia Könyvkiadó gondozásában megjelent kötetek pénteki bemutatóján a kolozsvári Gaudeamus könyvesboltban. Míg az első két könyv Markó Béla közéleti cikkeit, illetve esszéit tartalmazza, utóbbiban Karácsonyi Zsolt kilencszáz soros költeménye olvasható.
Kozma Mária, a kiadó főszerkesztőjének köszöntőjét követően Tibori Szabó Zoltán újságíró, a Minerva Művelődési Egyesület elnöke ismertette Markó Béla két kötetét. Mint kifejtette, a kötetek az elmúlt két évtized politikájával foglalkoznak, Markó egyaránt pöröl a bukaresti és a budapesti hivatalos politikával is, és sokszor meglepődve tapasztalja, hogy Budapest sokszor intoleránsabb, mint Bukarest. Ennek ellenére Markó a magyar–magyar viszály ellen érvel, hangsúlyos szerepet kapnak az írásokban az emberi kollektív jogok és az erdélyi magyarság politikai egységének gondolata – folytatta gondolatmenetét Tibori Szabó Zoltán.
A rendezvény második részében Kozma Mária mutatta be Karácsonyi Zsolt kolozsvári költő Ússz, Faust, ússz! című könyvét, majd a szerző részleteket olvasott fel az általa egy versnek nevezett költeményből, amely a tengerben magányosan úszó Faust dilemmáját járja körül. Kozma Mária szerint az alkotás érdeme, hogy annak ellenére, hogy a tenger összetett szimbólumát használja, kikerülte a közhelyeket.
Kiss Előd-Gergely, Krónika, 2011. február 7.
Esszék, politikai publicisztikák, filozofikus költemény
Hármas könyvbemutató a Gaudeamus könyvesboltban
Hármas könyvbemutatót tartott Kolozsváron pénteken délután a csíkszeredai Pallas-Akadémia Könyvkiadó: Markó Béla két publicisztika kötetével – Kié itt a tér (válogatott közéleti cikkek, előadások 1991–2009) és Az erdélyi macska (esszék) – illetve Karácsonyi Zsolt: Ússz, Faust, ússz! című verseskötetével a Gaudeamus könyvesboltban ismerkedhettek meg az érdeklődők. Az est moderátora Kozma Mária, a kiadó főszerkesztője volt.
Markó közéleti írásait tartalmazó köteteit Tibori Szabó Zoltán újságíró méltatta, az ott elhangzott szöveget lapunk Vélemény oldalán olvashatják. A méltatás után, Kozma Mária kérdésére reflektálva, hogy vajon aki írni kezd, mindenki a saját történetét írja meg tulajdonképpen, a politikus-szerző elmondta: politikai publicisztikában, előadásban, tanulmányban nehezen írhatná az ember a saját életét, de végül mégiscsak erről van szó. – Mindvégig úgy gondoltam, hogy értelmiségi embernek kötelessége a közéletbe beleszólni, nem kötelessége viszont politikussá válni. De ha már azzá vált, akkor kötelessége reflektálni mindarra, ami vele történik. A cselekvés mellett nagy szükség van a reflexióra, különösen olyan dilemmás helyzetekben, amilyeneket végigéltünk az elmúlt húsz évben – mondta Markó Béla, hozzáfűzve, azokat az írásokat próbálta összeválogatni, amelyek a legtisztábban mutatják azt az állandó dilemmát, amelyben az erdélyi, romániai magyar politikusnak léteznie kell.
Az esemény másik meghívottja Karácsonyi Zsolt költő volt, az Ússz, Faust, ússz! című, filozofikus költemény szerzője, aki elmondta: versének története tulajdonképpen ott kezdődik, ahol Christopher Marlowe Doktor Faustus című tragédiája befejeződik. Költeményének hőse magányos ember, aki attól lesz magányos, hogy a lelke kerül veszélybe, ezért szükségszerű a vízbe való menekülése, talán így menekülhet meg a démonoktól.
A beszélgetés végén Kozma Mária felhívta a figyelmet a Pallas Akadémia új kiadványaira, majd dedikálással zárult az est.
Köllő Katalin, Szabadság, 2011. február 7.
Kitüntették Karácsonyi Zsoltot
Karácsonyi Zsolt költő, műfordító, a Helikon folyóirat szerkesztője kapta a gyergyószárhegyi írótábor Csiki László-díját – adta hírül tegnapi számában a Krónika napilap. Az elismerést 2008-ban alapították a tábor résztvevői, és olyan íróknak ítélik oda, akiknek a tevékenysége a 64 éves korában elhunyt erdélyi író-költőéhez hasonlóan sokoldalú. Karácsonyi a névadó portréját ábrázoló plakettet és ezer eurós pénzjutalmat vehetett át. A Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ és Hargita Megye Tanácsa által szeptember 2-a és 5-e között hetedik alkalommal megszervezett táborban a magyar irodalom utóbbi két évének jelenségeiről, témáiról, fontosabb könyveiről, alkotóiról és vitáiról is beszélgettek, ugyanakkor szót ejtettek mindarról, ami az erdélyi írókat napjainkban foglalkoztatja. Bemutatkozott az Előretolt Helyőrség Szépirodalmi Páholy, valamint Murányi Tóni és zenekara, és többek között Markó Béla miniszterelnök-helyettes és Kelemen Hunor művelődésügyi miniszter is részt vett a találkozón.
Szabadság, 2010. szeptember 7.
|