Erdélyi macska, erdélyi Fioretti

A Pallas Akadémia új köteteiről

A hét végén immár 16. alkalommal megszervezett Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár nem csak dedikálásokkal, úgymond egyéni könyvbemutatókkal, hanem kiadói estekkel és kiállításmegnyitóval is várta legtöbbször telt házas vendégeit. Péntek délután a Bernády Házban több hasonló rendezvény is követte egymást, délután öt órától a csíkszeredai Pallas Akadémia Kiadó új köteteit ismerhette meg az igen szépszámú közönség. Időhiány okán ezúttal nem felkért méltatók, hanem maguk a szerzők ismertették köteteiket, a házigazda, Nagy Miklós Kund üdvözlő szavai után. A neves írók, költők, képzőművészek között diplomata vendég is helyet foglalt – Balogh György, a Magyar Köztársaság csíkszeredai konzulja, elsőként ő köszöntötte az egybegyűlteket. – Olyan emberként vagyok itt, akinek fél szíve sajnálja, hogy nem végzettsége szerinti szakmáját gyakorolhatja. Magyar történelem-filológia szakon végeztem, annak idején a jezsuita Marosvásárhelyi Gergely példázatgyűjteményét dolgoztam fel. Mi történne, ha nem lennének könyvkiadók? Az irodalom elvesztené azt a közegét, amely rengeteg lehetőséget ad megélhetésre, baráti társaságokra. Egy kultúrtársadalmat kiadói is jellemeznek, Erdély történelmileg is gazdag hely, virágzása ma is tart: folyton új kiadók jelennek meg, a Pallas Akadémia pedig 500. címe fölött tart, és nem a mennyiség, hanem a minőség a fontos – hallottuk a konzultól, majd Sarány István, a kiadó munkatársa mutatta be elsőként saját kötetét. Erdélyi Fioretti (Ferencesek kényszerlakhelyen) – ez a különleges könyv címe, amely az erdélyi ferencesek '51 utáni kálváriáját tárgyalja, az időszakot, amelyben a rend 150 tagját internálták, majd szétszórták az ország különböző városaiban. Három évfolyam végzett klandesztin módon működő teológiájukon, a kötet erről a teológiáról is szól. A ferencesekre a derű jellemző, ezzel élték túl ezt a megpróbáltatást.

Kozma Mária, a kiadó igazgatója gyerekkötettel jelentkezett Marcika-mesék címmel. Mint elmondta, a mesék unokájához szólnak, aki növekszik, és a meséknek lépést kell tartaniuk életkorával. Oly sokat mesélt neki, hogy könyv született belőle. Albert Ildikó a Szentföldön, Egyiptomban és Észak-Egyiptomban járt, erről a kirándulásról írt könyvet, holott a kirándulás – mint hallottuk – zarándokútként indult. Markó Béla régi-új kötettel jelentkezett Az erdélyi macska címmel: – A könyv az idő múlásának a jele, egy tíz évvel ezelőtt megjelent kötet újrakiadása. '89 előtti esszék, kritikák, kisprózák olvashatók benne, és örvendek, hogy a kiadó szerint kiállta az idő próbáját. A cím nem véletlen, a jelzőt mind szívleljük, izgat minket Erdély, több számunkra, mint egyszerű szülőföld vagy haza – hallottuk a szerzőtől, aki az 1991-ben írt kötetcímadó rövidprózát olvasta fel. Tamás Tímea Hangyalkák című verseskötetéről beszélt: – A hangyalkák bennünk élnek. Verseimben voltam már madárijesztő, törpe, de ez nem lélekvándorlás. A hangyalkák gyakran vannak filozófiai mélységekben, és az egyidejűség érdekli őket. A könyvbemutató Váli Éva Dubaj, ahol a madár is izzad című úti beszámolójának (Utak, tájak, emberek sorozat) ismertetésével ért véget, majd rövid szünet után kezdetét vette az est részeként megszervezett kiállításmegnyitó.

Műtermek a polcon

A Pallas Akadémia sorozatban jelentet meg monográfiákat erdélyi képzőművészekről, idén hat-hét kötettel jelentkeztek, ilyen még sohasem volt – mondta Márton Árpád festőművész, a Műterem sorozat szerkesztője. Idén a sorozat külsőt is váltott, keménykötésű lett, és elhalt képzőművészeinkről is megjelent egy újabb kötetsorozat. A Műterem olyan kötetek összessége, amely egyedülálló: kortárs erdélyi képzőművészeket mutat be, mindegyik könyvvel egy-egy kis tárlatunk lesz a polcon – hallottuk Márton Árpádtól, aki a sorozatban szereplő képzőművészek idei tárlatát – a Bandi Kati, Fazakas Tibor, Köllő Margit, Sárosi Csaba, Vargha Mihály és Zsigmond Márton kiállítását – a szakértő szemszögéből mutatta be, egyenként méltatva a kiállítók életművét. Az ugyancsak kiállító Márton Árpád életművéről, művészetéről pedig – zárszóként – Nagy Miklós Kund beszélt.

Nagy Botond

Népújság, 2010. november 18.

Művészet könyvalakban

Ilyen még nem volt a könyvvásáron: a csíkszeredai Pallas-Akadémia Könyvkiadó egyszerre hét frissen megjelent művészeti kiadványát mutatja be a közönségnek. Hat a Műterem-sorozatban látott napvilágot, a hetedik a nemrég kezdeményezett Élet-Jelek sorozat második kötete. A könyvkiadást serkentő támogatások rapszodikus jellege is magyarázhatja ezt a szokatlan tömörülést, de a hét könyv kiadása arra is rávilágít, hogy a kiadó a krízis teremtette nehéz helyzetben is igen nagy súlyt helyez a képzőművészet népszerűsítésére, és komoly erőfeszítéseket tesz azért, hogy sorozatát, amely már meghaladta a 30. kötetet, folytatni tudja, a másikat pedig szintén sorozattá duzzassza. Újabb festő, grafikus, szobrász, textilművész kerül ekképpen ismét az érdeklődés előterébe, több jelentős erdélyi életmű a művészetkedvelők figyelmének középpontjába. A kiadványokat november 12-én, pénteken délután ismertetik a Bernády Házban, ahol jó szokás szerint kiállítást is nyitnak a könyvekben szereplő alkotók néhány munkájából.

Marosvásárhelyről Bandi Kati textilművész, Vajda-hunyadról Fazakas Tibor grafikus festőművész, Sepsiszentgyörgyről Köllő Margit textilművész és Vargha Mihály szobrász, Kézdivásárhelyről Sárosi Csaba grafikus, Csíkszeredából Zsigmond Márton festő örülhet a Műterem-kötetnek. A róluk szóló esszé szerzői a fenti sorrendben Nagy Miklós Kund, Banner Zoltán, Gazda József, Szücs György, Jánó Mihály, Túros Eszter. Az Élet-Jelek-könyv a kiváló csíkszeredai festőművész, a 70 éves Márton Árpád munkásságát elemzi Banner Zoltán tollából. Aligha adódik még ilyen alkalom egyhamar, hogy egyszerre ennyi művészeti kiadványhoz juthassunk. A kiadó 17 órakor kezdődő délutánján, amelyen először a többi új kötetet – Albert Ildikó, Kozma Mária, Markó Béla, Sarány István, Tamás Tímea és Váli Éva más jellegű könyveit – ajánlják a jelenlevők figyelmébe, Balogh György konzul mond üdvözlőbeszédet. E bemutatócsokrot követően nyitja meg a tárlatot Márton Árpád, és kerül sor az albumok méltatására.

Népújság, Múzsa melléklet, 2010. november 6.

A Székelyföld Kolozsváron

„Az erdélyi képzőművészet színe-java képviselteti magát ezen a tárlaton, a Székelyföld eljött hozzánk” – jelentette ki Németh Júlia műkritikus, művészettörténész szerda este Kolozsváron, az EMKE – Györkös Mányi Albert Emlékházban, a kortárs képzőművészeti kiállítás megnyitóján, ahol a csíkszeredai Pallas – Akadémia Könyvkiadónál megjelent, az alkotók munkásságát bemutató köteteket is ismertették.

Sarány István, a kiadó főszerkesztő-helyettese a Krónikának elmondta: a Műterem-sorozatban megjelent kötetek alkotói pályájuk delelőjén levő művészeket mutatnak be. „Vannak, akik képzőművészeti katalógusnak nevezik a könyveket, de így egymás mellé állítva jól mutatják milyen gazdag az erdélyi képzőművészet” – szögezte le Sarány. Elmondta, több szerencsés véletlennek köszönhetik, hogy két hónap alatt hat kötetet tudtak megjelentetni a sorozatban, így, annak, hogy az Országos Kulturális Alap kedvezően bírálta el a nyomdaköltségekre benyújtott pályázatukat.

Sarány szerint szerencsés véletlen az is, hogy a Kovászna megyei önkormányzat a képzőművészet évének nyilvánította 2010-et, és emiatt sok képzőművészeti rendezvényt, kiadványt támogattak társfinanszírozóként. A kiadó képviselője hozzáfűzte a sikerhez arra is szükség volt, hogy nagyon jó kéziratok voltak a birtokukban. Sarány István ugyanakkor közölte, az Élet-Jelek-sorozatuk kötetei a kiteljesedett életművel rendelkező, idős, de még aktív képzőművészek életét mutatják be.

A kiállításon alkotásaikkal részt vevő valamennyi képzőművészről készült ismertető könyv, a marosvásárhelyi Bandi Katit Nagy Miklós Kund, a vajdahunyadi Fazakas Tibort és a csíkszeredai Márton Árpádot Banner Zoltán mutatja be, míg a sepsiszentgyörgyi Köllő Margitról Gazda József írt. A kézdivásárhelyi Sárosi Csaba albumának előszavát Jánó Mihály írta, a csíkszeredai Zsigmond Mártont Túros Eszter mutatta be. Sarány István elmondta, a Vargha Mihályt és alkotásait bemutató album, a megújult Műterem-sorozat első kötete, kemény kötésben jelent meg. A kiállításon megtekinthető képzőművészeti alkotásokat Németh Júlia műkritikus, művészettörténész ismertette.

Kiss Előd-Gergely

Krónika, 2010. november 26.

Székelyföldi képzőművészek tárlata Kolozsváron

Kiállítás-megnyitóval egybekötött könyvbemutató

Hét kortárs erdélyi magyar képzőművész legújabb munkáit tekinthetik meg az érdeklődök az EMKE Györkös Mányi Albert Emlékházában. A tárlatot a csíkszeredai Pallas-Akadémia Könyvkiadó és a kolozsvári Gaudeamus könyvesbolt rendezvényén, szerdán délután nyitották meg a Majális/Republicii utca 5. szám alatt. Az est folyamán a kiállító művészek munkásságát vázoló Műterem és Élet-Jelek sorozatok kiadványait is megismerhettük.

Dáné Tibor Kálmán EMKE-elnök köszöntője után Sarány István, a Pallas-Akadémia főszerkesztő-helyettese kifejtette: idén, viszonylag rövid idő alatt hat kötet jelent meg a kiadó Műterem sorozatában, ugyanakkor az Élet-Jelek-sorozat is tovább bővült, a Kosztándi házaspár munkásságáról szóló átfogó monográfiájával (utóbbi Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész munkáját dicséri). – Számos tehetséges képzőművészünk van, olyanok, akiket pályatársaik is elismernek, ugyanakkor jó, a magyar és a nemzetközi képzőművészeti életben zajló folyamatokat értő és érző művészeti íróink is akadnak – magyarázta Sarány. Kitért a kortárs hazai képzőművészek munkásságának bemutatására elindított Műterem sorozatra, amely az erdélyi magyar képzőművészet gazdagságát és változatosságát tükrözi. A Bandi Kati (előszó: Nagy Miklós Kund), Fazakas Tibor (Banner Zoltán), Köllő Margit (Gazda József), Sárosi Csaba (Jánó Mihály), Vargha Mihály (Szücs György) és Zsigmond Márton (Túros Eszter) életét és művészetét vázoló Műterem-kötetek mellett az Élet-Jelek sorozatban, Banner Zoltán tollából megjelent Márton Árpád című monográfiát ismertette röviden.

– Ment-e a könyvek által a világ elébb? – tette fel Vörösmarty szállóigévé vált kérdését Németh Júlia műkritikus. A Tőzsér József által 1971-ben, Gyergyószentmiklóson megalapított romániai könyvposta-szolgálatra utalt, amely „az ország legeldugottabb falvaiba is eljuttatta a magyar könyvet, a magyar szót, s azt a gondolatot, amely hozzájárult a túléléshez, magyarságunk megőrzéséhez”. – 1993-ban pedig megalakult a Pallas Akadémia Könyvkiadó: Kozma Mária főszerkesztésével és Tőzsér József igazgatásával az ország egyik legmarkánsabb könyves vállalatává nőtte ki magát. Terjeszti a magyar könyvet, az irodalmat, a művészetet. Ugyanakkor nem csak terjeszti, de gerjeszti is mindezt, kapcsolatot teremtve az alkotók és a nagyközönség között – magyarázta a műkritikus.

A kiállított alkotások értékelése után Németh Júlia megjegyezte: a teremben az erdélyi képzőművészeti élet színe-javának a keresztmetszetét láthatjuk kicsiben. Örömét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a székelyföldi képzőművészek időnként Kolozsváron is bemutatják értékeiket. – A most kiállító művészek mindegyike tagja a Barabás Miklós Céhnek, annak a szervezetnek, amely nemrég megkapta az egyik legnagyobb elismerést, a Magyar Örökség-díjat. Ez pedig nagymértékben nekik is köszönhető – összegzett a műkritikus.

Ferencz Zsolt

Szabadság, 2010. november 26.

Műterem és Élet-Jelek a Székelyföldről

Kiállítással egybekötött könyvbemutató a Györkös Mányi Albert Emlékházban

„Ment-e a könyvek által a világ elébb?” – kérdezhetjük Vörösmartyval együtt, születésének közelgő, 210. évfordulóján, s akár el is morfondírozhatunk a témán, de bármennyire pesszimistán és kritikusan viszonyulnánk is korunk visszásságaihoz, a még véletlenül sem paradicsomi állapotokhoz, az igenlő választ nem kerülhetjük meg.

Az én korosztályom, de a nálam tíz-húsz évvel fiatalabbak is emlékezhetnek még arra, mit jelentett a diktatúra legsötétebb, hetvenes nyolcvanas éveiben az írott szó, a könyvbe foglalt gondolat. Mekkora segítséget, milyen erős erkölcsi támaszt nyújtottak a Domokos Géza igazgatta Kriterion minőségi könyvei, a magyar és a világirodalom remekeit megjelentető kötetek. És emlékezhetnek arra a bizonyos Tőzsér postára is – az elnevezés nem kisebb személyiségtől, mint a mi „száguldó riporterünktől”, a felejthetetlen emlékű Beke Györgytől származik, – amely a legeldugottabb kistelepülésre is eljuttatta a nemritkán levegővel is felérő olvasnivalót, a megmaradást szolgáló magyar szót.

S hogy miért e múltba kalandozás egy kiállítás megnyitón? Mert minden mindennel összefügg. Mert talán ez a szemet gyönyörködtető, lelket kiteljesítő tárlat is ott hordozza csírájában Tőzsér József Székelyföldről irányított könyvpostáját, azt az egyszemélyes intézményt, amely 2011 januárjában ünnepli megalakulásának 40. évfordulóját. S amely 1993-tól immár könyvkiadóvá teljesedve, Kozma Mária főszerkesztésével vált a hazai „könyvtermelés” egyik legmarkánsabb képviselőjévé, az irodalom és a művészet terjesztőjévé, sőt gerjesztőjévé is. Amint azt a Műterem és az Élet-Jelek sorozatok itt látható kötetei is igazolják: a képzőművészek és méltatóik szószólójává.

A sorozatok értékes darabjai közül a legfrissebbek kerülnek most bemutatásra, és elevenednek meg a művészek jóvoltából, akik néhány munka erejéig eredetiben is ízelítőt nyújtanak tevékenységükből. Az eredeti alkotásokkal való találkozás élménye pedig összehasonlíthatatlanul többet jelent a legjobb reprodukciónál is, mondhatni hitelesíti a könyvben foglaltakat.

Némi túlzással az erdélyi képzőművészet keresztmetszete elevenedik meg előttünk. A műfaji és stiláris változatosság révén ugyanis betekintést nyerhetünk a kortárs hazai vizuális művészet főbb vonulataiba.

A festészetet Márton Árpád, a Hargita műhely oszlopos tagja és megteremtője képviseli, aki expresszív, varázslatos realizmusával alkotóművészetében mindvégig hű maradt ahhoz a tájhoz és emberéhez, amely elindította a pályán. A robusztus formák elemi erejével ható, mélységesen emberközpontú, erdélyi hagyományokból táplálkozó művészete a legkorszerűbb festői nyelvezeten szól a befogadóhoz. Sajátos színvilágú, balladai tömörségű, sorsképszerű alkotásai a drámaiság és a líraiság egyedi ötvözetei. Művészi munkásságát Banner Zoltán mutatja be gazdagon illusztrált kötetben. A jelenlegi tárlatra a művész három, sejtelmesen könnyed, rendkívül kifejező, a szokásosnál líraibb, megejtő szépségű pasztelljét küldte el.

Zsigmond Márton ugyancsak a régióbeli művészgárda prominens tagja. Képzőművész a szó legnemesebb értelmében, hiszen a monumentális művészet – gondoljunk csak a csíkszeredai mozi homlokzatát díszítő mozaikjára – legalább olyan közel áll hozzá mint a festészet és a mindezek alapját képező rajz. Az emberi test anatómiájának kiváló ismerője és művészi átlényegítője. Biztos kézről, nem mindennapi rajztudásról, lényeglátásról és művészi fantáziáról árulkodó akt sorozatából a Házsongárd Alapítvány kolozsvári aukciós tárlatán is kaphattunk ízelítőt. A róla szóló kismonográfia bevezető tanulmányát Turós Eszter jegyzi. A tárlaton két, folthatásokkal építkező, a figuralitást éppen csak hogy sejtető színvillanásával szerepel.

A régió másik jellegzetes művész képviselője a Kézdivásárhelyen élő Sárosi Csaba. Munkásságát kötetben Jánó Mihály méltatja. Sajátos színvilág, a legkülönfélébb anyagok és tematikák kombinációja, humor, sőt a szarkasztikus megfogalmazások iránti fogékonyság is jellemzi a környezetét és önmagát sajátosan egyedi művészi szemüvegen keresztül szemlélő alkotó művészi világát. A motívumok játékos sokszínűsége és a szigorúan pontos szerkesztés sikerrel egészíti ki egymást a Feszt László-tanítvány Sárosinál.

Fazakas Tibor sajátos színt képvisel erdélyi képzőművészetünkben. Op-artos konstrukciói egyfajta lírai geometria rejtelmeibe nyújtanak betekintést. A művész biztos kézzel, mérnöki pontossággal szerkesztett, festett képi vallomásai dacolni látszanak a számítógépes technika mindenek felettiségével. Alkotásait kötetben Banner Zoltán elemzi.

Leegyszerűsített, tiszta formáival a szobrász Vargha Mihály a művészi absztrakció legmagasabb fokára jut el. Florális, zoomorf és antropomorf fogantatású, geometrikus alakzataival életet, költőiséget lehel a hideg formákba. A művész a mikró- és makrovilág ellesett formáiban véli felfedezni azt a harmóniát, amely a formai megjelenítés katartikus látványát teremti meg. Egyfajta érzelmesen konceptuális szobrászatnak adva ezáltal teret. Munkásságát kötetben Szücs György mutatja be.

Köllő Margit művészi munkásságáról Gazda Árpád ír. A kitűnő rajzkészséggel megáldott textilművész munkái sikerrel ötvözik a látványt és a látvány mögötti gondolati szférát. Természeti motívumokkal gazdagon átszőtt alkotásai ilyenformán a figurativitás következetes vállalásával jutnak el a conceptual art lehetőségeinek kiaknázásáig is. Éppen visszafogottságukban megkapó, különleges eleganciájú munkáit egyfajta sajátos puritánság, önként vállalt aszketizmus jellemzi. Alkotásai úgy korszerűek és úgy jövőbe mutatók, hogy magukon viselik annak a közösségnek a jegyeit, kulturális örökségét, amelyből vétettek.

És hatványozottan jellemző ez a szintén textilművész és divattervező Bandi Kati munkásságára. Nem véletlenül, hiszen a gyökerek tiszteletét és szeretetét a családból hozta. Édesapja, a népművészet igazi apostolaként oktatta a fiatalokat az eredeti népi motívumok sajátosságainak ismeretére, a bennük rejlő lehetőségek kiaknázásának fontosságára. Ezekből ihletődik Bandi Kati is. Az óriáslány ruhájával pedig valósággal brillírozik, korlátlan alkotó fantáziáról és művészi érzékről téve tanúbizonyságot. A munkásságát bemutató tanulmányt Nagy Miklós Kund írta.

A kiállító művészek tagjai annak a Barabás Miklós Céhnek, amely nemrég nyerte el az egyik legmagasabb anyaországi kitüntetést, a Magyar Örökség Díjat. Az elismerés nekik is köszönhető.

Elhangzott 2010. november 24-én, a Györkös Mányi Albert Emlékházban (szerkesztett változat)

Németh Júlia

Szabadság, 2010. november 30.

Bálványok kicsiben és nagyban

Bálványok címmel nyílt egyéni kiállítása az elmúlt hét végén Vargha Mihály kézdivásárhelyi szobrásznak, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatójának a csíkszeredai Kriterion Galériában. Egyúttal a Pallas-Akadémia Könyvkiadó Műterem sorozatában megjelent művészalbumát is bemutatták.

„Vargha Mihály szobrai végül is (…) térben elhelyezett »leletek«. Lépésről lépésre fejleszti formáit, az egységes méretűre fűrészelt tüzelőfák ritmusa, a »kozsokár« precizitásával kivágott gyepszőnyegtakarók, de a civilizált emberre jellemző anyagok (lemezek, üveglapok, műanyagok) jelzésszerű beillesztése is egyéni tárgyegyüttest eredményez, új viszonyrendszert alkot. A Halomnak nevezett föld–fű–fa sírjelek szinte az őselemek világát idézik, ugyanakkor cseppet sem taszítóak, az embernek derengeni kezd elfelejtett múltja” – emeli ki a szobrokról művészalbumot szerkesztő Szücs György művészettörténész.

Különben ezúttal a művészalbumot bemutató Szücs György nem beszélt az alkotásokról, ezt a szerepet a kiállítást megnyitó Márton Árpád képzőművésznek hagyta. „Mindig nehéz kortárs alkotóról írni, hisz ha barátunk, ha netán ellenségünk, műelemzésünk elveszítheti tárgyilagosságát. A másik oldalról azt is figyelembe kell vennünk, hogy a művész a maga életpályáján belül melyik műveket tartja fontosaknak. Ennyiből leszűrhetik, hogy egy közös munka eredményeképpen alakult ki ez a művészalbum, és nekem elegendő, hogy Vargha Mihály meg volt elégedve a végeredménnyel” – vélte Szücs György. Hozzátette, egyúttal a háromszéki művészet hálózatát is próbálta feltérképezni, és ebben elhelyezni Vargha pályafutását, ami nagyon jelentős, hisz a művészt nem csak Székelyföldön és Erdélyben, hanem Amerikában, Skandináviában és Budapesten is ismerik.

Márton Árpád arra hívta fel figyelmet, hogy a művész hamarosan ötvenedik életévét tölti, ez a kerek életkor mindenkit arra késztet, hogy visszatekintsen. „A szobrászokat mindig irigyeltem kicsit, ők ugyanis közvetlenül az organikus anyaggal dolgozhatnak, és letapogathatják a valóságot, nemcsak leképezik kémiai anyagokkal, akár a festők vagy a grafikusok. Vargha Mihály életpályája, azért jelentős, mert egy áthidaló ívet képez a múlt századi és a kortárs művészet között. A köztéri szobrainál inkább a klasszikus hagyományos kifejezési eszközöket használja fel, kisplasztikái azonban egy játékos, sajátos, eredeti világot, nyelvezetet teremtettek, ahol minden szobornak megvan a maga üzenete.”

Az alkotó is erre a kettősségre világított rá, kiemelte, azért is kapta a tárlata a Bálványok nevet, mert ezzel a fogalommal akár a köztéri, akár a kisplasztikai munkák világát meg lehet fogni.

„Szücs György művészettörténész batárom dilemmája is az volt, hogy miként ötvözze a munkásságom két nagy vonulatát: az autonóm műveimet, amelyek szubjektív lelkiállapotaimat, meglátásaimat fejezem ki, valamint a köztéri szobraimat, amelyek megrendelésre készülnek. Úgy éreztem, Benedek Elek és társai is bálványok, hisz egy közösségnek a példaképei, szellemtörténeti nagyjai, melyek megérdemlik, hogy szobor készüljön róluk.

Másfelől a szobraim is valahol idolumok, és nagyon bízom benne, hogy ezek közül az el nem kötelezett, autonóm műveim közül is fel tudok majd nagyítani néhányat szülővárosom vagy Sepsiszentgyörgy közterein. Eddig Amerikában volt rá lehetőségem, hogy öt méteres szobrokat is készíthessek. Itt még, úgy érzem, nincs igény erre. Sokan kérdezik, hogy ha nagyon modern nyelven fogalmazok a kisplasztikáimmal, miért nem vagyok merészebb a köztéri alkotásaimmal? Székelyföldön évszázados lemaradást kell behoznunk, a mai megrendelők és a székelyek mentalitása nem nagyon tűrné, hogy egy szürrealista vagy kubista szobrot készítsünk például Benedek Elekről vagy Gyárfás Jenőről.”

Szőcs Lóránt, Székelyhon, 2011. február 21., hétfő