|
Ízig-vérig erdélyi ez a házimúzeum. Erdélyi kisváros lakója a tulajdonosa, de idevalók a tárgyak is, és főként az emlékek, amelyeket őriznek: a sokszor átfestett irodaszéktől a megsárgult papírú emlékbeszédig, vagy a világ más tájain ártatlan újságcikkig, ami itt a 80-as évek közepén egy szándékosan félreértelmezett szóval – stáb – életeket tör össze, illetve terel más pályára. A szerző nem csak szemlélője és gyűjtögetője e sajátos házimúzeumnak. Okos szeretettel vesz kézbe minden tárgyat, elfogulatlanul fürkészi az előbukkanó emlékeket, szellemesen, olykor öniróniával mókázik, ugyanakkor a tárgyak túlélését elemezve, magyarázva, tulajdonképpen az erdélyi kisvárosi értelmiség túlélési esélyein töpreng.
|
