|
Az első kötet az Élet-Jelek-sorozatban Gaál András csíkszeredai festőművész albuma.
Gaál András önnön pályáján belül nem lassacskán, hanem valójában felgyorsult ütemben sűrűsödnek a – tulajdonképpen megfoghatatlan – pillanatképek jelekké, jelek rendszerévé. Három-négy év alatt elvégzi, megharcolja a maga egyszemélyes avantgárdját, s az egyöntetű színfoltokká és mértanias síkokká egyszerűsített kompozíciókban csak azt őrzi meg a felszín vagy légkör esetlegességéből, a látvány gyönyörű kuszaságából, ami állandó és örök érvényű, amit sem emberi kéz, sem természet, sem látószögek nem befolyásolhatnak – ami tehát tisztán festőileg igaz. |
Sajtóvisszhang:
Ég és föld feszített ívei között
Gaál András festőművész kiállítása
Gaál András gyergyóditrói születésű festőművész, aki 1999-ig négy évtizeden keresztül Csíkszeredában alkotott és tanított (nyugdíjba vonulása után, 2003-ban Pannonhalmára költözött), nemcsak jubileumi kiállításával járta Erdély- és Magyarországot, de előtte és azóta is.
A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével kitüntetett erdélyi alkotónak január 19-én Pomázon, a művészeti iskola Testvérmúzsák Galériájában nyílik egyéni tárlata. Nem mérhető a 2006-os budapesti (Vármegye Galéria) és a csíkszeredai (Kriterion Galéria) gyűjteményes anyaghoz, de fölsejlenek képeiből a szülőhaza és a festőindulás gyökerei, még ha a székelyföldi tájhangulatokba oldott sorsélmények mellett dunántúli vagy franciaországi benyomásokat idéz is meg.
A kezdetektől alkalmazott olajtechnika mellett gyakran tűnnek föl a pasztellképek az akril társaságában, ám a krétapor színes-finom könnyűségében lélekfolyamok áradnak. Gaál András gyakorta tájlátványokat elevenít föl, de eszünkbe sem jut tájképfestőnek nevezni őt, s nem csak azért, mert a portré vagy a pannó műfajában az emberlét vagy a jelenbe ható történelem sűrűsödik képpé. A gyergyói impressziókban, a hegyek öléből pattanó alkonyi vibrálásokban, a marosfői indulatok szimfóniájában meghatározó az allegorikus sorsértelmező szándék. Ég és föld feszített ívei között játszik a ritmusok és harmóniák benne visszhangzó rezzenéseivel.
„Aszerint feszül, rokkan meg vagy szívódik fel a »kéregalattiba« a Teremtés Íve, világosodik, sötétül, szabdalódik, kéklik vagy vöröslik az Űr, és sugall életet, halált, poklot, mennyet, lávát vagy jégmezőt a belülről kivetített Lélek (a színek) lobogása, hogy a festő álmai éppen milyen üzenetet továbbítanak a láthatatlan sorsról – a látható világ jövőjéig” – írta róla Banner Zoltán művészettörténész. Ez a jövőlátomás mozgatta a tiltakozást is, amikor Gyergyószárhegyen művésztelepet hozott létre harmincöt évvel ezelőtt, s művészetpolitikai szempontból szintén hasznosnak bizonyult a román és magyar, az anyaországi és a határon túli alkotók közös munkája (mely egyébként termékenyen hatott a honi művésztelepekre is).
Banner jegyzi azt az albumot is, mely a múlt év őszén jelent meg. A Pallas–Akadémia Könyvkiadó ezzel bocsátotta útjára Csíkszeredában az Élet-Jelek sorozatot, mely a két világháború között született kortárs erdélyi művészek pályaképéből kirajzolódó „szellemi felüljárókat” kívánja a magyar művészettörténet térképére rajzolni. (A könyvbemutatóval együtt rendeztek kiállítást Gaál András képeiből, s az album a novemberi Marosvásárhelyi Könyvszalon Legszebb könyv díját nyerte el.)
V. F. – nagyitas.hu, Képzőművészet - 2010./1-2. szám
|
