|
Az 1936-ban megjelent novellagyűjtemény a novellista életmű egyféle összegzésének tekinthető.
„Soha még szegénységet gazdagabbnak” nem ábrázolt székely író – mondta Vaszary János, a Madridban élt újságíró, aki tanúja volt Escorialban az író utolsó napjainak. A derű, a góbéskodás és székely virtus mellett az olvasó borzongva és megrendülve fedezi fel a balladás történeteket, amik az örökké szegény paraszt ember életét természeti katasztrófákkal, sorscsapásokkal kísérik. Dsida Jenő korabeli ismertetése szerint: „olyan írásmű született, amilyen az egész világirodalomban kevés van, s a maga nemében páratlan”. |
