|
„Rendhagyó könyvről van szó. A szerző mindnyájunk által jól ismert személyiség: oktatóként, intézmény-vezetőként, politikai szerepvállalóként is elismert és tiszteletet kiváltó tevékenységet folytatott, folytat (reméljük: ezután is). Nem kis merészség kellett hát ahhoz, hogy legbensőbb világának olyan rejtelmeit is feltárja a köz előtt, amelyeket a legtöbben – különösképpen az ő kor-társai – leginkább a magántitkok szférájában szoktak őrizgetni. E versek nem szólnak egyébről, mint a versek legnagyobb hányada akárhány költőnknél: születésről, elmúlásról, apáról, anyáról, szerelemről, ember s ember közötti iszonyú – néha fizikai – távolságról (vagy közelségről!). Mondjuk ki: az életről. Lényegében ennyi az egész. Egyszerű, mint az életünk. Vagy a látomás. Vagy a hallomás. Amit sohasem fogunk teljesen megfejteni, holott minden igyekezetünk erre irányul. S valószínűleg az író ember – Dézsi is – ezért ír.” Király László
|
