|
Visszaemlékezni, hogy milyen volt gyermekszemmel a világ, vagy felnőttként megfigyelni és nagy empátiával átélni, milyennek látják a gyermekek a környezetüket: a ház körül kertet, a madarakat… milyen álmokban szűrődik le az előző nap, s közben magyarázni a világot, tanítani életkedvre, szeretetre a gyermeket. Az ilyen hozomány – a szépség és a jóság – vértezi fel őt észrevétlenül a majdani nehézségek kivédésére, és talán arra is, hogy e „hozománnyal” ne csak éljen, hanem tovább is adja. |
