|
Műve korszerű kísérlet arra, hogyan lehet látszólag egymástól távol eső valóságmorzsákból, töprengésekből, élettörténetekből, szabad asszociációkból, történelmi futamokból és kortörténeti adalékokból felépíteni egy mozaikot. Ez a szeszélyesnek tűnő összkép végül is határozott irányba mutat: az erdélyi sors vállalásának irányába, amit lényegre ható tömörítéssel, közvetlen, szuggesztív nyelvezettel, széles spektrumú stílusbravúrral sikerül fokoznia. Az erdélyi sorstanulságok, korok és időszakok teltével tulajdonképpen szinte nem is változtak – sugallja a szerző –, de a törvényszerű emberi kapcsolatoknak örökérvényű szabályai vannak, csak jól kell olvasni az emberi történeteket, amelyek elsősorban az emberi lelkekben vannak elrejtve. |
