|
Mindig beszédes az, ha a költő a vers végén feltünteti a vers keletkezésének idejét és helyét. E kötet mindkét verse Budapesten íródott, 1988-ban. Ebben az évben jelent meg Pozsgay Imre Esélyünk a reformra című műve, s ekkorra már ötödik éve, hogy Vári Attila áttelepült Magyarországra, tehát a rendszerváltás forrongásait, ellentmondásait közvetlenül szemlélhette. Mindkét vers a magyar történelmi események láttatásával mondja el, a múlt nagyjainak megidézésével, hogy a magyar néppel, sajnos, mindig ugyanaz történt és ugyanaz fog történni a századok folyamán. A versek végén levő 1988 helyett bármilyen dátum állhatna a múltból és a jövőből.
A kötetet Márton Árpád festőművész illusztrálta. |
