|
Az 1936-os kötet az addigi novellista életmű egyféle összegzésének tekinthető. A kötetben rendre megtalálhatók a székely író novellisztikájának tárgyi és érzelmi motívumai: a népélet árnyalt és érzékeny rajza, a székely emberalakok mitologikus felnagyítása, a jobb sorsot érdemlő parasztok, pásztorok és favágók emberi drámáinak balladás színezetű bemutatása, a természet iránt megnyilvánuló, érzelmi tekintetben telített érdeklődés vagy éppen a sajátos „székely humor”, amely az emberábrázolásban, a cselekményszövésben, dialógusokban és a nyelvhasználatban egyaránt tetten érhető. |
